Talán nem meglepő, hogy egy pogány ünnep az alapja ennek a fontos keresztény ünnepnek is.
A Legyőzhetetlen Nap (Sol Invictus), a fény ünnepe alakult át. A római időkben megtartott Szaturnália ünnepekor szokásos ajándékozás köthető a mai karácsonyi ajándékozás hagyományához. Az ókori keresztények újévkor meglepték egymást, a 4. századra azonban a szaturnáliából megszületett a karácsony, így sok helyen “átvándorolt” az ünnep a szaturnália végére, december 25-ére. A római kalendáriumban 354-ben találjuk először december 25-én a karácsonyt, de valószínűleg már évtizedekkel előtte is ekkor ünnepelték.
Mivel az evangéliumok nem nyújtottak támpontot Jézus pontos születésnapjának megállapításához, kezdetben többféle időponthoz kötötték, majd évszázadokig január 6-án, vízkeresztkor ünnepelték. A karácsony időpontja a 325-ben tartott niceai zsinaton különült el a vízkeresztétől és került át december 25-re.
Érdekesség, hogy a magyar hagyományokban él a ‘két karácsony’ kifejezés is: a ‘nagykarácsony’ karácsony napja, december 25., a ‘kiskarácsony’ újév napja, január 1.
A reformáció idején a gyerekeket ajándékozták meg csak, de koránt sem volt olyan jelentős ünnep a karácsony, mint napjainkban. A mai formáját a 19. században nyerte el a karácsony, amikor felismerték az ünnepben rejlő hatalmas gazdasági lehetőséget a kereskedők. A karácsonyfa állítása a 17. században, német területről terjedt el és lett népszerű a világon.
