Mikulás, vagyis Szent Miklós püspök volt, a keleti egyház máig is legtiszteltebb szentje. Életéről keveset tudunk, de a jótéteményeiről számtalan legenda maradt fenn. A legismertebb legenda szerint a szomszédságában lakó férfinak volt három lánya, akiket férjhez akart adni, de nagy szegénységben éltek, így nem volt hozomány a leányok számára. Szent Miklós az éj leple alatt a lányok ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megmentse becsületüket, és tisztességesen férjhez tudjanak menni. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek cipőjüket az ablakba állítják ajándék reményében.
Az európai népeknél kezdetben a Mikulást hosszú ősz szakállú, csuklyás, földig érő köpönyeget viselő aggastyánként ábrázolták. Angliában a XVII. század óta jelenítik meg, máig legnépszerűbbek a viktoriánus kor mikulásai.
Szent Miklós ünnepe Amerikában a XIX. században keveredett össze karácsony ünnepével, ekkor vált Christmas Fatherré (Karácsony Apó).
A Mikulás hagyományosan rénszarvas szánon közlekedik, a finnek szerint egyenesen Lappföldről indul a világ minden tájára. Az amerikai gyerekek nem csak a Mikulást kedvelik nagyon, de kedves szánhúzó rénszarvasát is, Rudolphot.
Amerikából az 1930-as években terjedt el az ún. amerikai típusú Mikulás, aki pirospozsgás, joviális, pocakos, mosolygós, rezes orrú (nem igazán hasonlít hajdani névadójára, a szentéletű Miklós püspökre). Ajándékosztó kedve azonban változatlanul töretlen.
