A karácsony előtti 40 napos böjt utolsó ünnepnapján, Márton napon általában nagy lakomákat tartottak. Az ünnep része volt az is, hogy ezen a napon nem volt szabad házimunkát végezni, takarítani, mosni, teregetni, mert az a jószág pusztulását okozta.
De miért a lúd? Praktikussági okok miatt talán azért, mert novemberre már le lehetett vágni a hízott ludakat. A legenda szerint Szent Márton, akit püspökké akartak választani, szerénységből a ludak között bújt meg, akik viszont gágogásukkal elárulták búvóhelyét. Érdekesség, hogy a római időkben november 11. a téli évnegyed kezdőnapja volt, amikor az új termésből és az új borból tartottak nagy lakomát. Mars isten szent madarát, a libát fogyasztották ilyenkor. Így lett Mars isten madara, latinul „avis Martis” népies szófejtéssel „Márton madara”. A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. A középkorban német nyelvterületen a Márton-napi ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték.
A Márton-napi ételek tehát tradícionálisan libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Ha jót akarunk, megfogadjuk a tréfás rigmus tanítását: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből küldenek a papnak is. Innen ered a „püspökfalat” kifejezés.
Úgy tartották a régiek, hogy minél több bort isznak ezen a napon, annál több erőt és egészséget töltenek magukba. És ki ne akarna egészséges és erős lenni?
Fehérbort és vörösbort ajándékozhatunk kifejezetten az egyik vagy másik ital csomagolására tervezett italostasakba. Természetesen általános italostasakokat is terveztünk, de gondoltunk azokra is, akiknek fontos, hogy a csomagolás a benne rejlő ajándék összhangban legyenek.
